Panasonic FZ18

A meggyfa meg a virága

írta: joeymano, 2009. ápr. 19. 22:39 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

A macska napozik, pózol és frankón odateszi magát

írta: joeymano, 2009. ápr. 15. 20:12 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Kitalálós

Találjátok ki, h hol található ez a kút! Addig nem lesz újabb kép.:)

írta: joeymano, 2009. márc. 16. 21:57 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Millicica

írta: joeymano, 2009. márc. 3. 20:36 - címkék: fotók, Panasonic LS2 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Keresgetve a képeim között, sajnos alig találtam párat a kutyusról. :( Nem is éreztem szükségességét, h csináljak róla képet, hiszen olyan nyilvánvaló volt, h ő ott lesz folyton és nem lesz szükség fényképre ahhoz, h láthassam. De tényleg ott volt... volt.

Előhívatva persze van kevés, ez is egy fénykorából való kép:

Azért pár anektodát megérdemel:

Szeretett játszani, nagyon mindenféle labdával. Főleg teniszlabdával szoktunk vele játszani. Lepattintottuk a földre, és ő röptében, felugorva elkapta. Egészen addig, amíg aláugrott a labdának és az az orrán koppant. Azóta félt a teniszlabdától.

Meg egyszer elloptak egy egész nyers csirkét a vájlingból, még frissen. Nem dobtuk ki, hanem megfőztük nekik. Jó napuk volt aznap. :)

Aztán meg, ha sírtunk, odajött és nyomta a pofiját és kikényszerítette, h öleljük át. Így nyugtatott meg minket. Ezt sokszor ki is próbáltuk vele csak úgy, játékból.

A tesómmal egyszer megmostuk a fogát. :)

Elvittük egyszer a balcsira is csúszkálni. Nagyon vicces volt, ahogy csúszkált a hátsóján. :) Az már kevésbé volt vicces, h nekem kellett vele hazasétálni a mínusz 10-ben 3 km-t...

Mivel sokat kujtorgott, rengeteg sérülést szedett össze. Sörétet a bundájába, egyszer a hátsó combját is átlőtték. De túlélte azt is.

Idősebb korában már csupa bolond dolgot csinált. Bundáját már nem váltotta az utolsó 4 évben. Nem volt neki könnyű, ezért folyton ásott fák alatt, h hűvös gödörbe fekhessen. Ki is kapott sokszor a mamától. De hát, egyszer kiásta, utána nem bajlódott vele, csak ha az be lett ásva.

Ha esett a hó, imádott benne aludni. Párszor meg is ijedtünk, h él-e még...

Meg folyton ment. Egész nap. Meg nem állt. Valszeg fájt szegénynek mindene...

Meg félt a macskáktól. :) Nem is félt, inkább menekült előlük, mert kicsik voltak, a Macinak meg hosszú, bozontos farka, amit folyton csóvált... sztem nem kell elmagyaráznom, miért menekült. :) A Ludmillámmal jó haverok voltak. Együtt aludtak. Meg, ahogy a képen látszik, cupákos csontnak használta a hátsó lábát. :)

Elég ennyi, rengeteget lehetne még mesélni róla. De itt az ideje tényleg túllépni rajta és rávenni anyát, h legyen egy másik kutyus, aki megvédi majd a házunkat a nagy és csúnya utcalakóktól.

írta: joeymano, 2009. febr. 26. 18:42 - címkék: Panasonic LS2 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Maci part2

A nálunk töltött 16 év alatt csak kétszer fordult elő, h egy hétnél több ideig volt távol tőlünk. Az első alkalom nem sokkal a befogadása után történt. Mivel ki tudott ugrani a kerítésen, és a láncból is rendszerint kiszabadította magát, így nem volt mivel megakadályoznunk szabad mozgását. Szóval kb egy hétig volt ekkor távol, és egyszercsak visszatért hozzánk. Úgy sejtettük, h megpróbálkozott egy másik családdal is, de nálunk jobbat úgysem talált. :)

A következő alkalommal egy baleset miatt veszítettük el majd' két hétre. Úgy 30 km-re van egy földünk, amin van szőlő, meg általában kukoricát termesztünk rajta. Amíg kicsik voltunk, az egész család kijárt oda. Szőlőt szedni, meg csak azért, mert nem volt, ki vigyázzon ránk otthon. Mivel a Maci nagy mozgásigényű volt, ezért néha őt is kivittük magunkkal. Nagyon csípte az autózást (kivéve, amikor oltásra vittük, azt vhogy mindig megérezte). Nagybátyámnak volt egy sajátkezűleg összeeszkábált traktora. Kukoricaszedés után ezzel a traktorral jött haza, utánfutót húzva maga után, tele kukoricás zsákokkal. Ő hozta haza Macit, aki nyugodtan aludt mellette a traktoron. Annyira kifáradt a nagy szaladgálásban, h az sem tűnt fel neki, h álmában csúszik lefelé a traktorról minden egyes bucka után. Nagybátyám persze fél kezével mindig ügyelt rá, h az az ominózus leesés ne történjék meg. De az egyik nagyobb huplinál szegénykém lecsúszott a traktorról és átment rajta az utánfutó is. Nagyobb sérülés nem érhette, mert azonnal futásnak eredt, egyenesen be az erdőbe. Nagybátyám megállt, és próbálta visszahívni, nem sok eséllyel. Már le is mondtunk róla, hiszen több, mint egy hétig nem láttuk, és kb 20 km-re lehetett ez a háztól. De aztán csoda történt, mert egyik délután megjelent, beugrott a kapun, mintha mi sem történt volna. Nem sérült meg, nem volt éhes. Valszeg most is a bekéredzkedős taktikát választhatta, és biztos kapott enni egy-két háznál. Na, ezek után már nem jött ki velünk Somba...

írta: joeymano, 2009. febr. 19. 22:00 - címkék: fotók, Panasonic LS2 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Maci

2008. február 22-én éjjel vesztettük el egyik családtagunkat, sajnos szörnyű körülmények között. Ő csak egy kutya, mondhatná bárki, de nekünk nem csak az, mert ő velünk élt, köztünk, része volt az életünknek kicsi kora óta, összesen 16 évig. De 17 éves volt, mert kicsi, kölyök kutya volt, amikor a másik kutyusunk beállított vele. Sokat haverkodtak előtte, és szinte folyton ott ült a kapunk előtt. Mi be akartuk engedni, mi, kisgyerekek, de a szülők nem engedték. Állítólag (4 éves voltam) beszélgettem vele a kapunál, h én nagyon szívesen beengedném, de az én anyucikám nem engedi. Aztán egyik nap, amikor a család hazatért a kukoricaszedésből, a kapu véletlenül nyitva maradt és mi elmentünk ebédelni. Paprikás csirke nokedlivel volt a menü, ami ilyenkor mindig lenni szokott. Amíg mi ebédeltünk, a másik kutya meglépett és hazahozta Macit. Adtunk neki csirkecsontot, amit rögtön felfalt. Valszeg már régóta nem ehetett. Aztán szépen belopta magát a szívünkbe, és a 4 gyerek rávette a szülőket, h hadd maradjon velünk, hiszen már napok óta ide jár, és a Buksi is úgy látszik, h szeretni fogja. Hát, nem is tudtak nekünk ellenállni, így befogadtuk és Bundás névre kereszteltük, de az évek során csak Maci maradt belőle.

A mai naptól kezdve, kb. egy hétig, amíg a sztorijaim és a képeim engedik, fogok egy posztot írni Maci emlékére. Mert még most is hiányzik nekünk, és mindig várjuk, h kísérjen ki minket, ha elmegyünk otthonról, és várjon minket a kapuban, ha hazaérünk.

írta: joeymano, 2009. febr. 18. 21:10 - címkék: fotók, Panasonic LS2 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Naplemente vs. Holdfelkelte

Megyek vissza a szobámba, amikor kipillantva a nappali ablakán, vmi gyönyörűséget fedezek fel a hátsó szomszédok házainak találkozásánál. Rohanok a fényképezőért, mert ilyen színvilágot ritkán produkál egy mindennapi naplemente. Kattintgatok, el is készül a legjobb mű:

Aztán boldogan és kielégülve újra megyek vissza a szobámba, amikor meg anyámék szobájának ablakán kipillantva vmi furcsa alakú, fényes izé kúszik fel az égre, miközben féli még szerényen az elvonuló felhők mögé bújva próbál elrejtőzni a kíváncsi szemek elől. Hiszen telihold van, eszmélek fel és az a furcsa világítós izé a hold volt. Ilyen élményben még nem volt részem, h egyszerre a naplemente és a holdfelkelte ilyen csodásat alkosson.

írta: joeymano, 2009. febr. 11. 10:56 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Vursli Londonból

írta: joeymano, 2009. febr. 8. 13:21 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

parammparamm

írta: joeymano, 2009. febr. 2. 12:09 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Karneváli forgatag

írta: joeymano, 2009. jan. 28. 11:14 - címkék: fotók, Panasonic LS2 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - 2 komment

Naplemente a magasparton szombaton

Szomorú dolog, de a 21 évem alatt, amit itt töltöttem a Balaton partján, soha senkinek nem jutott eszébe, h egyszer megnézzük a naplementét a befagyott Balatonon. Nekem is csak most lett rá ingerem, amikor fényképezéshez témát kerestem. És mennyire leírhatatlan élmény volt... Miközben azon igyekeztem, h minden egyes változó színárnyalatot megörökítsek, észre sem vettem, h a kezem már majdnem keménnyé fagyott, és szegény uramnak is már mehetnéke volt, legalábbis a kocsiba, h onnan szemlélődjön tovább. Soha nem értettem, h Jókai híres, sokszor idézett leírása a Balatonról miért is olyan híres.... most már jelentem, értem. Azt viszont nem, h a magasparton élő emberek miért nem nézik meg minden este ezt a csodálatos természeti csodát és miért a tévé előtt gubbasztanak?? Nem is volt olyan hideg, és egy félórás séta keretében meg is lehetne nézni. Jajj, de nem, mert akkor lemaradnak a magellánról... Nem is ez a lényeg, hanem az, h szeretném felhívni a figyelmet, h aki csak teheti, és az idő is úgy engedi, akkor látogassa meg csodálatos tavunkat, és nézze meg egyszer legalább a naplementét. Akár télen, akár nyáron, de a téli vmi csodálatos élményt nyújt, ezt tanusíthatom.

írta: joeymano, 2009. jan. 25. 19:17 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

A szétválás

Így a vizsgaidőszak utáni édes semmittevés közepette arra ez elhatározásra jutottam, h ketté szedem a blogom egy könyves, és egy fotós blogra. A nevéből adódóan ez marad a fotós blog és a könyves pedig a csillagporkonyvsarok.freeblog.hu-n érhető tetten. Az eddigi bejegyzéseket oda is bepostoltam, de sztem itt is megmaradnak. Ha vkit összezavarna, az szóljon, és ha sokan lesztek, akkor innen kitörlöm őket.

Addig is jó szórakozást mindenkinek!

írta: joeymano, 2009. jan. 25. 12:43 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

Dolgok, amiket visszasírunk ezeken a szutykos napokon

írta: joeymano, 2009. jan. 22. 21:48 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Téli Balaton

írta: joeymano, 2009. jan. 17. 12:03 - címkék: fotók, panasonic fz18 és kategóriák: Fényképes élménybeszámolók - még nincsenek kommentek

Én is vissza akarok menni Angliába!!!

Kolesz Warwickban

A híres Pierogi (magyarul barátfüle több fantáziával)

Hétfőn elkezdődött a következő term Angliában, az éjjel pedig azt álmodtam, h pakolok be a bőröndjeimbe és készülök vissza, de már sokkal okosabban pakolva, sok szükségtelen dolgot itthon hagyva. Aztán reggel felébredtem, és nem vártak bőröndök a szobámban, csak az uram volt az ágyamban. Ha választanom kéne most kettejük közül, nem tudnám, h csináljam. Amikor hazajöttem, Ő azt mondta, h ne menjek el soha ilyen messzire, mert szüksége van rám, én meg is ígértem neki ezt. De azóta eltelt egy hónap, és nem mondhatnám, h olyan nagyon sokkal több időt töltenénk együtt, mint kiutazásom előtt. Bár ítélkezni nem akarok még nagyon, mert esszéírások, karácsony, vizsgaidőszak mind-mind befolyásolják a szabadidőmet és a találkozás módját és idejét is. Ha ezeket a körülményeket is belevesszük, akkor nincs is miért panaszkodnom. A szilveszter kettesben töltöttük, házi szusit, meg Cuba Libré-t gyártva, és sztem ez mindennél többet ér.

De nem is ezt akartam írni. A lényeg, h gondoltam kedves lengyel barátnémra, aki a második termet is kinn fogja tölteni, de arra konkrétan nem emlékeztem, h mikor repül vissza. Ezért írtam ma neki egy mailt, h mi újság van vele. Erre olyat írt vissza, h majdnem bőgtem. Komolyan mondom, annyira sajnálom, h nem használtuk ki azt a két és fél hónapot, amit együtt töltöttünk, h még többet legyünk együtt, és még jobban elmélyítsük kapcsolatunkat. Örökké bánni fogom.

Ezt írta nekem a drágám:

"I misss you sooooooooooooooooooooooo incredibly much! To hear anything from your room - cartoons, hungarian by skype.Anything!
So I can tell you now - we will definitely meet on March."

Mindenképpen találkozni szeretnék majd vele, mert nagyon sokszor gondolok rá, főleg, amikor az urammal vitatkozunk vmin és kiabál velem kicsit, h márpedig neki van igaza, mert a W soha nem kiabált velem, csak mindig meghallgatta, h mi a véleményem, és utána ő is elmondta, anélkül, h bármiről meg akart volna győzni, meg leszólni, h te gyerekem hülye vagy, h ezt nem így gondolod, ahogy én. Meg csinált nekünk Pierogit, még sodrófát is vett csak ezért. Meg még egy csomó dolog volt, ami olyan jó volt benne és vele. Azt kell mondjam, h ő lehetne a világ legjobb barátja, ha nem lakna olyan messze tőlem.

Addig is marad az email, meg a találkozás reménye a későbbiekre.

Hiányzol nekem is nagyon! És Anglia, te is!